Nagykunsági visszatekintés

Szeretettel hívunk Mindenkit a Jászkunság kutatás konferenciára és a jászkun nap programjaira.
Üdvözlettel a rendezők nevében:
dr. Örsi Julianna
Reklámok
Kategória: Rendezvények | Címke: | Megjegyzés hozzáfűzése

Könyvismertetés

Gánóczy Ferenc beszéde elhangzott a karcagi Györffy István Nagykun Múzeumban (2017.04.06.)

Amikor Őrsi Julianna, a könyv szerkesztője felkért annak bemutatására, a megtiszteltetés mellett örömet éreztem. Régóta gondolom ugyanis, hogy az első világháború sok százezer hazai áldozatáról és szenvedőjéről eddig méltánytalanul keveset beszéltünk. Ez egy ideje változni látszik, sőt, mondhatni egyre „divatosabb” a téma. Sok évtizednyi bűnös hallgatást viszont szinte lehetetlen bepótolni. Ahogy Elek György írja egyik kötetbéli tanulmányában: „A Hősök emléknapját 1945 után elsorvasztották…” Néha azt érezzük, hogy többet tudunk a háború hírhedt nyugati hadszínterének eseményeiről, mint a karcagi katonák sorsáról. Ez részben érthető is, hiszen sokkal jobban voltak már a korban is dokumentálva, világnyelveken alkotott sikeres könyvek és filmek tucatjai emlékeznek rájuk, és a hadisírokat méltósággal gondozzák azóta is. (Hogy utaljak Bojtos Gábor egyik megjegyzésére: valószínűleg egy francia katona sírjához sem kell machetével utat vágni.)

Nálunk ez valahogy másképpen alakult. Magyarországon először is – az erdélyi hadszínteret leszámítva – nem folytak harcok. A Pasaréten 1915-ben kiépített lövészárokrendszert még úgy nézték a látogatók, mint valami kuriózumot. Az erdélyiek 1916-os menekülésével ugyan kézzelfogható valósággá válik a háború (megrázó képet ad erről Bojtos Gábor tanulmánya), a traumatizált katonák százezrei azonban gyakran csak évek múlva térnek haza, ráadásul egy csonka országba. Elek György írásában azt olvassuk, hogy a hősök emlékének méltó ápolása már a háború alatt elkezdődött, de anyagi akadályokba ütközött, ráadásul ’45-ben befejeződött, és addig is főleg csak a trianoni határokon belülre korlátozódott. Hogy mi történt a második világháború után? Hadd idézzem az egyik veteránt a Gulyás-testvérek „Én is jártam Isonzónál” című dokumentumfilmjéből: „Mi, mikor gyerekek vótunk, vótak az öreg 48-as honvédek. Még éltek. Hát, azok nyugdíjat kaptak. Mi nem kapunk.”

Még szomorúbb a kép, ha tudjuk, hogy katonáink elképesztő hősiességgel küzdöttek, amint erre Bagi Gábor is rámutat könyvünk bevezetőjében, azután leszerelve kellett átélniük a megalázó román fosztogatást, az országcsonkítást, aztán a feledést. Vagy éppen azt, hogy „ottfelejtették” őket Szibériában… Ezért fontosak az ilyen kiadványok, mint a Helytállás a hazáért, a családért – Jászkunsági emlékek az első világháborúból —, hiszen hiányt pótolnak. Segítenek feldolgozni azt az iszonyú traumát, ami generációk óta mérgez bennünket, és segítenek elszámolni a lelkiismeretünkkel is.

És most rátérek a könyvre. Bocsátsák meg nekem, de nem lehetek rövid. Mikor először a kezembe fogtam és belelapoztam, rögtön azt éreztem, hogy szívesen fogok beszélni róla. De nem azért nem leszek rövid, mert szeretek beszélni, hanem mert igen tartalmas munkáról van szó. Ahogy Őrsi Julianna megjegyzi egy helyen: a kötet kutatói „mélyfúrásokat” végeztek. Hát ezeknek a mélyfúrásoknak a kézzelfogható eredménye van itt. Nagyon lelkesen tudnám reklámozni, de valószínűleg pont önöknek nem kell a reklám. Először is szép. Nemcsak kívülről, hanem egész kivitelezését, tördelését, gazdag illusztráció- és képanyagát tekintve is. Másodszor: bő 300 oldalon valami elképesztő mennyiségű anyagot tartalmaz, ráadásul világosan elkülönített izgalmas és releváns témákba csoportosítva. Kicsit részletezem: Bagi Gábor igényes stílusú bevezetője tág összefüggésben vizsgálja a Monarchia helyzetét, felkészültségét, gazdasági viszonyait, a haderő állapotát. Később a helytörténeti munkák tanulságait el tudjuk helyezni ebben a tág összefüggésben.

Ezután, az első részben az első világháborúról szóló tanulmányokat olvashatunk. Őrsi Julianna, Besenyi Vendel, Pintér Zoltán Árpád és Bojtos Gábor írásai izgalmas részletességükkel, képanyagukkal, statisztikáikkal szinte a múltba repítenek minket. A korabeli sajtó segítségével felidézik például, hogy a jász városok „lakossága az első hívó szóra mámoros lelkesedéssel sietett a zászló alá”. Végig kísérik a jászkun alakulatok sorsát és bemutatják a települések megpróbáltatásait és szerepvállalását is. Ezek a helytörténeti kutatások valóban alkalmat adnak az időutazásra az arra fogékony embernek, hiszen segítenek elképzelni, milyen lehetett az, amikor Karcagon olasz hadifoglyokat dolgoztattak (tudja-e vajon Marchellónk?2ó), vagy éppen jómódú asszonyokat kényszerítettek hatóságilag kapálásra a munkaerőhiány miatt, mikor meg kellett oldani a megyében 16.000 erdélyi menekült elhelyezését és ellátását. Vagy segítenek elképzelni, milyenek lehettek a néma városok a harangok beszolgáltatása után. És bepillantást engednek egy család levelezésébe, hogy az itthoniakkal száz év után is együtt aggódhassunk a fronton harcolók egészségéért.
A 2. részben Őrsi Julianna és Bojtos Gábor cikkei dolgozzák fel a hadifogság jászkunsági emlékeit. Szívmelengető érzés így, családi körben (tehát helytörténeti munkában) találkozni Kuncz Aladár Fekete kolostorának különös alakjával, Finta Gergellyel. Vagy megismerkedni Vitéz Nagy László tanító-prédikátor áldozatos tevékenységével, aki reményt adott a Távol-Keleten sínylődő foglyoknak. Vitális Pál naplójának bemutatása pedig bepillantást enged a frontharcosok és a hadifoglyok embertelen életkörülményeibe.
A kötet 3. részének három írása (egy Besenyi Vendel és kettő Elek György tollából) a háború áldozatairól közöl részletes statisztikákat. Elek György ezen belül nem csak az áldozatok előtt tiszteleg, hanem azok előtt is, akik az ő emlékezetük megőrzéséért tettek sokat. Külön öröm a mai emlékezők számára, hogy teljes terjedelmében lehozza Török Vince tiszteletes emlékkönyvét, ami kifejezetten közel hozza hozzánk a tragikus egyéni sorsokat.

A 4. rész, a Katonaemlékek – irodalmi művek, narratívak című, egy érdekes színfolt (nem mintha eddig nem lett volna színes a kötet), hiszen ezek az alkotások – Rideg István kedves kollégám szavait idézve – „ablakot nyitnak a múltra”, mégpedig stilizálva, a művészet szemüvegén keresztül. Rideg István tanár úr elfogulatlanul, biztos érzékkel jelöli ki Baja Mihály és Szentesi Tóth Kálmán helyét a magyar költészetben, Kovács János pedig tanulmányában még közelebb hozza hozzánk Kuncz Aladár és Finta Gergely valóban halhatatlan alakját. Fodor István Ferenc jászjákóhalmi katonák személyes élményeit közvetíti nekünk, Fazekas Mihály ’80-as évekbeli gyűjtése pedig (Balláné Fazekas Ilona közreadásában) méltán együtt emlegethető a Gulyás-testvérek munkájával.
Az ötödik rész címe Emlékeztetés. Bojtos Gábor, Kaposvári Gyöngyi, Pató Mária, Horváth László, Bagi Gábor, Ducza Lajos és Farkas Kristóf írásai arra emlékeztetnek – nem véletlenül használom ezt a szót -, hogy a mi feladatunk az előző nemzedékek mulasztásainak helyrehozása és az is, hogy a későbbi generációknak átörökítsük a kegyelet gyakorlatát kiadványok, kiállítások, emlékmű- és hadisír gondozások formájában. Bojtos Gábor írásából az is kiderül, hogy az utóbbi egyenesen missziós tevékenység.

A kötet végén található Adattár dicséretes módon a nagykunsági települések eddig feltárt veszteséglistáját tartalmazza.

Végezetül egy nagyon fontos jelenségre hívnám fel a figyelmet. Jelesül arra, hogy a Helytállás a hazáért, a családért egy rendkívül korszerű könyv. Egy-két évtizeddel ezelőtt még az volt az általános vélekedés, hogy az átfogó, nagy lélegzetvételű történeti munkák képviselik a színvonalat. Ma már tudjuk, hogy a történelmi események lelkét, mélységét a mikrotörténeti munkák nem kevésbé ragadják meg. Azt is tudjuk, és például jelen könyv forgatása közben is világosan érezzük, hogy a történettudomány nem csak a Jacques Le Goffokra és a Romsics Ignácokra tartozik, hiszen a helytörténészi munkák eredményeképpen saját magunkat is érintettnek tekintjük, és ez – amellett, hogy felemelő érzés -, talán a történettudomány legfontosabb feladata.

 

Kategória: Egyéb | Címke: , , , , , , , , , , , , , , , | Megjegyzés hozzáfűzése

A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Tudományos Egyesület munkaterve 2017. évre

Ebben az évben több kiemelt feladat teljesítése a legfontosabb cél:

1.) A Jászkunság évkönyv megjelentetése; 2.) Konferenciák szervezése és lebonyolítása (reformációs emlékülés, Jászkunság kutatása konferencia, tudománynapi tanácskozás megszervezése, lebonyolítása); 3.) Könyvkiadás teljesítése; 4.) Támogatott projektek megvalósítása

1.) Könyvkiadási terveink:

– A Jászkunság évkönyv 5. kötetének kiadása
– Emlékezet határok nélkül című könyv kiadása (Túrkevei Kulturális Egyesülettel közösen),
– Konferencia programfüzetek megjelentetése,
– Pályázatok készítése, benyújtása a könyvkiadási programokhoz.

2.) Kutatás – előadás – publikáció

– A Gulág-kutatás keretében ebben az évben a feldolgozás szakaszába érkezett. Februárban konferenciát rendezünk „Emlékezet határok nélkül” címmel, amely anyagból könyvet is készítünk.
– A nagykunsági kutatók néprajzi gyűjtés, könyvészeti és levéltári kutatásokat folytatnak a Nagykunság monográfiához. Többen bekapcsolódnak az idén is a diákok kutatótábori munkájába (előadást tartunk, kutatási segédanyagot készítünk, részt veszünk terepmunkán Túrkevén és Karcagon).
– Tagjaink továbbra is kihasználják a konferenciák kínálta előadási lehetőségeket, amelyekből később tanulmányokat írnak.

3.) Rendezvények

– Ebben az évben esedékes a Jászkunság kutatása interdiszciplináris konferencia, amelyet az idén Túrkevén tartunk május 4-5-én.
– A Reformáció-emlékünnepségeken főleg a Nagykunságban, aki tud, részt vesz Túrkevén a helyi egyházzal és a Túrkevei Kulturális Egyesülettel karöltve egy emlékülést szervezünk áprilisra.
– Tudománynapi konferenciánkat Kunmadarason tervezzük november elejére.

4.) Könyvbemutatók szervezése

Tervezett helyszínek: Szolnok, Budapest, Debrecen, Jászberény, Karcag, Kisújszállás, Kunhegyes, Kunmadaras, Túrkeve) egész évben folyik (7 alkalom). A bemutatott könyvek: Jászkunság évkönyv 5., Palástban, Helytállás a hazáért, a családért, Emlékezet határok nélkül. Partnerszervezetek: Túrkevei Kulturális Egyesület, könyvtárak, egyházak, múzeumok.

5.) Részt veszünk a jászkun nap megyei és Hármas Kerületi, városi rendezvényein, a Kapitányi Tanács ülésén (meghívás esetén) stb.

6.) Szervezetépítés

– Továbbra is célunk a fiatalok bevonása az egyesület munkájába.
– Igénybe vesszük önkéntes munkások segítségét is.
– Anyagi háttér megteremtése elsősorban programjaink lebonyolításához pályázatok útján valósul meg. Működésünkre mindössze a tagdíjakból befolyt összeg áll rendelkezésünkre, amely nem kis gondot okoz.
– Megkísérelünk közművelődési megállapodást kötni a megyei önkormányzattal.

7.) Pr- munka, menedzselés

– Kapcsolatépítés önkormányzatokkal, a sajtóval stb. folyamatos.
– 2017-ben nagyobb energiát fordítunk az egyesület honlapjának működtetésére.
írásával történik. Terjesztői hálózatunk továbbra is szűkös és nehézkesen működik. A könyvek szállítása a könyvtárakba, egyéb közintézményekbe személyesen, tömegközlekedéssel valósul meg, mert postázásra, szállításra nincs pénzünk.

Összességében 2017-ben sok feladata lesz a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Tudományos Egyesületnek, amelyhez nagy szellemi kapacitásra, munkaerőre és nyertes pályázatokra, támogatásokra lesz szükség.

dr. habil. Őrsi Julianna
egyesületi elnök

Kategória: Munkatervek | Címke: , , | Megjegyzés hozzáfűzése

Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Tudományos Egyesület 2016. évi beszámolója

A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Tudományos Egyesület beszámolója a 2016. évi munkáról

Ebben az évben négy kiemelt feladat teljesítése volt a legfontosabb cél: a.) A Jászkunság évkönyv megjelentetése; b.) Tudománynapi tanácskozás megszervezése, lebonyolítása. 3. Könyvkiadás teljesítése, 4.) Támogatott projektek megvalósítása.

1.) Könyvkiadási terveinket maradéktalanul tejesítettük, azaz:
– a Jászkunság évkönyv 4. kötetének kiadása,
– a Palástban című könyv kiadása,
– a konferencia programfüzet megjelentetése támogatásokkal sikerült. Támogatóink voltak: Nemzeti Kulturális Alap, Emberi Erőforrások Minisztériuma, Reformáció Emlékbizottság, Abádszalók Város Önkormányzata, Nagykun Hagyományőrző Társulás, Alföldkutatásért Alapítvány, Túrkevei Kulturális Egyesület.

2.) Kutatás – előadás – publikáció
– Támogatások hiánya miatt az idén a tagok csak önerejükhöz mérten tudtak kutatásokat végezni. Őrsi Julianna BAZ megyében is volt terepmunkán.
– Dr. Őrsi Julianna a Partiumban (Végvár), a Fekete-Körös völgyében, a Bácskában végzett kutatást Gulag pályázati vállalással. A Gulág kutatás a tervezett ütemben folyt. A februári konferenciát is előkészítettük.
– A nagykunsági kutatók főleg könyvészeti és levéltári kutatásokat folytattak a Nagykunság monográfiához. Többen bekapcsolódtunk a diákok kutatótábori munkájába (előadást tartottunk, kutatási segédanyagot készítettünk, részt vettünk terepmunkán Túrkevén és Kunmadarason.
tanulmányokat írnak. Az aktívabb tagok 2016-ban több hazai és nemzetközi konferencián tartottak előadást (Hajnal István Kör – Gödöllő, Szegedi Egyetem, Doktorok Kollégiuma – Budapest, Tudomány nap – Abádszalók, Damjanich János Múzeum -Szolnok).
– Új színfolt, hogy a szociális tevékenységgel foglalkozók részére rendezett konferencián is kértek tőlünk előadást a családdal kapcsolatban (Budapest, Szolnok).

3.) Rendezvények
– Tudománynapi konferenciánkat Abádszalókon tartottuk „Kulturális értékek Jász-Nagykun-Szolnok megyében” címmel november 4-én. 10 előadó előadását hallgatta meg a közönség. A konferencián bemutattuk a Györffy István vándorkiállításunkat. Igen hasznos volt a helyi Faluház (A világ népviseletes babái kiállítás) megtekintése is.

– Könyvbemutatók szervezése (Szolnok, Jászberény, Karcag, Budapest, Püspökladány, Túrkeve) egész évben folyt (7 alkalom). A bemutatott könyvek: Jászkunság évkönyv 4., Jászkunság tudósai, Parasztvilág, A puszta utolsó krónikása, Kötődés). Nagy számú közönség érdeklődött a rendezvények iránt.
– Többen részt vettünk a jászkun nap rendezvényein Jászberényben és Túrkevén.

4.) Szervezetépítés
– Célul tűztük ki új tagok bevonását, elsősorban az ifjú korosztályt megnyerve. Ez a kezdeményezés részben sikerült.
– Anyagi háttér megteremtése elsősorban programjaink lebonyolításához pályázatok útján valósult meg. Működésünkre mindössze a tagdíjakból befolyt összeg áll rendelkezésünkre, amely nem kis gondot okoz.

5.) Pr. munka, menedzselés
– Kapcsolatépítés önkormányzatokkal, a sajtóval stb. folyamatos.
írásával történik. 2016-ban elkészült a Jászkunság folyóirat valamennyi (55 évfolyam) számának digitalizálása. A bemutatóra 2016. október 4-én Szolnokon került sor. Nagy munkát végzett benne Károly Nóra, amelyért köszönet illeti.
– Terjesztői hálózatunk továbbra is szűkös és nehézkesen működik. A könyvek szállítása a könyvtárakba, egyéb közintézményekbe személyesen, tömegközlekedéssel valósul meg. Megnehezült a helyzetünk az NKA könyvkiadás pályázat új feltétele (20 megyei könyvtárba eljutatni a kiadott új könyvet) miatt. Költséget nem rendelhetünk hozzá, az érintett könyvtárak visszaigazolása nehézkesen megy.
Összességében 2016-ban is eredményes évet zárt a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Tudományos Egyesület.

Szolnok, 2017. április 5.

dr. habil. Őrsi Julianna
egyesületi elnök

Kategória: Beszámolók | Címke: , | Megjegyzés hozzáfűzése

Könyvismertetés

Oly korban élünk, amikor a világ fejlődésének legfontosabb mértéke a termelés és az azt meghatározó technikai fejlődés. Minden eredményt globálisan, világméretekben szemlélünk. Kevesebb figyelmet fordítunk az egyes emberre, az őt körülvevő kis közösségre, jóllehet az anyagi javak előállítása is az ember, a társadalom létfenntartását biztosítja. Jelen könyvünk a cselekvő embert állítja középpontba... ” A Palástban című kötet szerkesztőjének Őrsi Juliannának bevezető gondolataiból merítettem az idézetet. A tömegesedés, az egyéniség elmosódásának, az egyén tömegbe olvasztásának korát éljük. Ezért fontos különösképp akár a jelenkori, akár az előttünk élő nemzedékek kiemelkedő, vagy „csak” önmagát megtartó, saját és közösségei értékeihez bármi áron hű individuumok felmutatása. A szerkesztő és a tizenkét szerző ennek a nemes célnak jegyében gondolkodott és cselekedett a huszonkét tanulmányt, több mint százhúsz fotót és számos szemelvényt tartalmazó kötet megalkotásakor, amely a reformáció 500. évfordulója alkalmából látott napvilágot. A kötet alapgondolata, vezérfonala és célja a különböző történelmi sorsfordulókban tanúsított példamutató lelkészi magatartások bemutatása.

A tanulmánykötet három tematikus részre tagolódik. Első részében azokat a – különböző korokban élt lelkészek és a református egyház gyülekezeti életéhez kötődő – momentumokat mutatják be a szerzők, amelyekben a lelkipásztorok és az általuk vezetett közösségek a történelem sorsfordító időiben is törekedtek az általuk vallott és képviselt értékek megőrzésére, illetve új értékek megteremtését tűzték célul. Mindkét törekvésre kiváló példát hoz a szerkesztő Őrsi Julianna egy-egy tanulmánya. A szerző a kötet első tanulmányában különböző korokban (17-20. század) élt lelkészek egyházi és közéleti tevékenységének bemutatásával világít rá az örökölt és szerzett értékek megőrzésének fontosságára, s arra, hogy ez az életre szóló súlyos vállalás nem csupán az akkor jelen kornak, hanem a jövőnek is fontos és értékes üzenet. A szerző másik tanulmánya elsősorban az értékteremtésre fókuszál. A Debreceni Kollégium 18. és 19. századbeli diákjai feljegyzéseinek (Mindenes Gyűjtemények) ismertetésén keresztül hoz az értékteremtésre nem csak egyház-, de kultúrtörténeti értékű, és a laikus olvasó számára is megragadó példákat. E mellett az olvasó betekintést nyer a Debreceni Kollégiumnak a magyar kulturális életben betöltött központi szerepére, s arra, hogy az intézmény megalakulásától kezdően példaértékűen kapcsolódott Európa kulturális életéhez. Az értékmegőrzésre ugyancsak kitűnő példa P. Szalay Emőke tanulmánya, amelyben a szerző bemutatja, hogy az 1700-as évek végén Vajdaságba települő nagykunsági reformátusok úrasztali edényeiket magukkal vitték egy számukra ismeretlen világba.

Dienes Erzsébet a 17-18. századi kunhegyesi anyakönyvek vizsgálatának tapasztalataiból merít. A kunhegyesi anyakönyvekből kiemelt példák rámutatnak a lokális közösség társadalmi rétegződésére, a közösség által írva vagy íratlanul fontosnak tartott szabályokra, a temetési szertartások rendjére, sőt, a kor sajátos betegségeire és azok megoldási módjaira is. Elek György két tanulmánya két karcagi lelkipásztor életútját követi nyomon gazdag forrásanyagra támaszkodva. Madarász Imre és Török Vince hitéleti tevékenységükön túl aktív szereplői voltak Karcag város társadalmi életének. Alkotó munkájuk közös vonása -félszázados időbeli eltéréssel – a kultúra és az oktatás előrevitele. Míg Török Vince tevékenysége szűkebb pátriájához kapcsolódott, előde bekapcsolódott a politika országos keringésébe is. Érdekes irodalomtörténeti és politikai csemege – ezen túlmutatóan pedig a közösséghez való hűség, a közösség érdekében való fáradhatatlan tevékenység elismerése – hogy a 19. századvégi országgyűlési képviselő választáson Madarász Imre meg tudta tartani mandátumát a körzetben ugyancsak induló ünnepelt írófejedelemmel, Jókai Mórral szemben.

A kötet második részében főként olyan lelkészekről olvashatunk, akik a kultúra és a művészet terén jeleskedtek. Ez a törekvés azonban nem öncélú volt, mint általában a műkedvelő festés, írogatás. Közös valamennyiük sorsában és törekvésében, hogy olyan időkben képviseltek alkotói magatartást, amikor a politikai-társadalmi környezet ezt megnehezítette, sőt, olykor szankcionálta. Rideg István írása Baja Mihály lelkész irodalmi tevékenységét gazdagon illusztrálva mutatja be. Baja Mihály az első világháború évei alatt (1913-1921) Túrkevén szolgált, ezt megelőzően az USA-ban élt, ahol több református gyülekezetet is életre hívott. Úgy itthon, mint külföldön vallási és szépirodalmi tevékenységet is folytatott. Dienes Erzsébet a Kunhegyesről Kisújszállásra kerülő Török Imre irodalmi munkásságát méltatja két tanulmányban is. Fazekas Mihály Pap Béla karcagi lelkipásztornak állít emléket, akit a második világháborút követően egyházhűsége miatt zaklattak. Koncepciós perben hozott ítélete letöltése után visszahelyezték a szolgálatba, azonban rövid idővel szabadulását követően rejtélyes, máig nem tisztázott körülmények között eltűnt. Ugyancsak tragikusan alakult az Őrsi Julianna által bemutatott kisújszállási tudós lelkész, dr. Sipos István életútja. A szó szoros értelmében nem mondhatjuk mártírnak, individuális értelemben annál inkább. Ő volt az első magyar, aki a „princetoni egyetem polgára” címet megkapta, több európai egyetemen megfordult, tudományos fokozatokat szerzett, s elmélyedt a keleti nyelvek tanulmányozásában. Tudása és elhivatottsága révén szerzett tekintélye ellenére a Horthy korszakban szociális érzékenysége miatt, a második világháborút követő fordulat éveiben papi tevékenységéért meghurcolták, bebörtönözték, többször is internálták, kisújszállási szolgálatából elbocsátották. Kormos László kunmadarasi, második világháborús frontot megjárt nagy műveltségű, Kunmadaras történetét megíró lelkipásztor életútját és munkásságát Ötvös László egyháztörténész, Csávás Sándor nagykunsági egyházmegyei titkár, törökszentmiklósi gyülekezeti lelkipásztor sokoldalú érdeklődését, irodalmi és szociális munkásságának főbb állomásait Őrsi Julianna, míg a kunhegyesi Fabó Zsigmond lelkész életének állomásait Víg Márta, Zsoldos István kisújszállási lelkész helytörténeti munkásságát Gulyás Sándor foglalta össze egy-egy, gazdag forrásanyagra támaszkodó tanulmányban.

A kötet harmadik, egyben záró fejezetét Őrsi Julianna, Hermán M. János és Korsós Tünde összesen hat tanulmánya jegyzi. A szerzők azoknak a lelkipásztoroknak a tevékenységét mutatják be, akik hazájuktól elszakadva őrizték meg magyarságukat és hitüket, példát adva az otthonuktól elszakított – hadifogoly-táborokba hurcolt – és a szórványba került magyarságnak. Az Őrsi Julianna által bemutatott Nagy László karcagi tanítóból vált egy távol-keleti hadifogoly táborban prédikátorrá, ahol bibliaköröket szervezve erősítette a frontot megjárt, sokat szenvedett foglyok élniakarását. Ugyancsak Őrsi Julianna követi nyomon egy Túrkevéről eredő lelkész dinasztia, a Harsányiak életútját, akik az USA-ban, egyik rokonuk a dél-amerikai országokban is végeztek missziós tevékenységet, alapítottak gyülekezeteket a szórvány magyarság részére. Szintén Őrsi Julianna jegyzi egy nagykunsági eredetű, de Érmeiléken szolgáló lelkész család – a Tőkés família – életútját leíró tanulmányt. E szálhoz kötődik Hermán M. János írása Tőkés Béla végvári lelkipásztor életéről és munkásságáról, elsősorban Tőkés Béla önéletrajzi feljegyzéseit és a korabeli végvári anyakönyvet használva forrásul. Hermán M. János másik tanulmánya az 1958-ban Szamosújváron kivégzett Sass Kálmánnak állít emléket a családtagok – elsősorban a feleség – feljegyzésein, naplórészletein keresztül. Korsós Tünde édesapjáról, Kiss Antalról nagykunsági gyökerű, de a Vajdaságba elszármazott nagykunok lelkipász-toráról emlékezik meg, aki kolozsvári egyetemi tanulmányai befejezésétől nyugdíjba vonulásáig szolgálta a vajdasági magyar református gyülekezeteket.

A Palástban című kötet egyházi emberekről, a református egyház kebelében szerveződött közösségekről, mindennapjaikról és a mindennapokból kiemelkedő személyiségek tetteiről szól. Mégsem vallás- vagy egyháztörténeti munkát tart kezében az olvasó. A kötet szerzői – néprajzkutatók, lelkészek, tanárok és könyvtárosok – egyházi személyiségek példáján keresztül mutatják fel az általános emberi nagyságot. A kötet a Nagykunságról elszármazó, vagy épp a Nagykunságra települő és ott szolgáló lelkészek életútját és munkásságát mutatja be. Mégsem „provinciális” ez a kötet – mert, amint a bemutatott sorsok is jól tükrözik, az emberi helytállás, a sorsfordító időkben való tettre készség, a saját elvekhez, a hithez és a választott közösséghez való hűség átível falvakon, nagyvárosokon és tengereken. Ez a kötet hozzájárul ahhoz, hogy a környezetükben ismert és elismert, emberségükkel, tudásukkal és hitükkel példát mutató lelkészek ismertsége és elismertsége túllépjen szűkebb pátriájukon és hivatási kereteiken. És a példamutatáson túl alázatra is tanítson mindannyiunkat.

Szendrei Eszter

Kategória: Kiadványok | Címke: , , , | Megjegyzés hozzáfűzése

A Kunsághoz kötődő református lelkészek

Több éves kutatási tevékenység végeredményeként 12 kutató közreműködésével megvalósult a pályázatban vállalt feladat. 2016 decemberében megjelent a Palástban. Nagykunsági és kötődő lelkészek bizonyságtétele igével, tollal, tettel a magyarságért című könyvünk dr. Őrsi Julianna szerkesztésében.

 

A könyv a 18. századtól a 20. század közepéig mutatja be a Nagykunsági egyházmegye öt települése (Karcag, Kisújszállás, Kunhegyes, Kunmadaras, Túrkeve) lelkészeinek munkásságát. Az egész időszakot átfogó tanulmányok a lelkész és a közössége, az értékteremtés szemszögéből születtek. Ezt jól kiegészítik az Adattárban közzétett esperesi és lelkészi névsorok. A könyv további része elsősorban a 20. századra koncentrál. A történelmi viharokkal tele (világháborúk, válságok, rendszerváltások) időszakban az egyes emberek, közösségek életét a nehézségek, megpróbáltatások jellemezték, amelyben nagy szükség volt a lelki támaszra. Ebben segítettek az egyházközségek lelkipásztorai. Nem vállalkozhattunk mind a 69 lelkész munkásságának teljes körű bemutatására. 10 nagykunsági és 6 Nagykunsághoz kötődő lelkipásztor kiállását, bizonyságtételét tárjuk az olvasók elé. A megélhetést Amerikában kereső magyarok lelki gondozásában szerepet vállaló, egyházközség-szervező Nagykunsághoz kötődő egyik ároni család és a Tiranoni-békeszerződés miatt határainkon kívül került partiumi, bácskai közösségekért kiálló Nagykunsághoz kötődő lelkipásztorok már-már vértanúsággal is járó hősies magatartásának bemutatása, megismertetése az utókor kötelessége. A hadifogságba került sok ezer magyarnak a túléléshez lelki támaszt nyújtó lelkész-tanító emlékét is felidézzük a könyvben. A Magyarországon történt rendszerváltások a nagykunsági lelkészeket is sokszor szorította bizonyságtételre. Lelkészeink más-más módon (igével, tettel, tollal), de keresték a lehetőséget az útmutatásra. Apályamódosítástól a vértanúságig mindannyian a lelki közösségek fennmaradásáért, a református hitelvek mentén végezték szolgálatukat. Anélkül, hogy mind a húsz lelkészről itt most említést tennénk, áldott legyen emlékük.

A „Palástban” című könyv B/5 formátumban 332 oldalon 500 példányban készült. A könyv megjelentetését az EMMI Reformáció Emlékbizottsága támogatta. Nagy segítségül szolgált a Tiszántúli Református Egyház, a Nagykunsági Református Egyházmegye és az érintett egyházközségek, valamint a Nagykun Hagyományőrző Társulás és az Alföldkutatásért Alapítvány. A kutatást és a tanulmányok megírását 12 kutató vállalta, akik között van középiskolai és egyetemi tanár, lelkész, könyvtáros, muzeológus, helytörténész, családkutató – valamennyien alázattal végezték munkájukat.
A könyv bemutatóit, népszerűsítését 2017. januártól különböző településeken (Budapest, Debrecen, Szolnok, Törökszentmiklós, Karcag, Kisújszállás, Kunhegyes, Kunmadaras, Túrkeve) tartjuk. Mind a bemutatókat, mind a könyvet nagy érdeklődés kíséri. A kiadvány valóban hiánypótló, amit az is mutat, hogy újranyomásra van igény.

dr. habil. Őrsi Julianna
a JNSZ M. Tudományos Egyesület elnöke

Kategória: Kiadványok | Címke: , , , , , , , , , | Megjegyzés hozzáfűzése

Emlékezet határok nélkül

Most, amikor e sorokat írom, elébem tolul mindaz az emlék, amellyel életem során találkoztam. Sok idős emberrel beszélgettem élete soráról. Ezek közül különösen megrázok voltak azok a történetek, amikor azt idézték fel, amit az első vagy a második világháborúban, hadifogságban, a gulágon átéltek, elszenvedtek. Az íróasztalomon éppen ilyen hadifogoly levelek vannak most, amikor egyik tanulmányomat öntőm végső formába a második világháborúról szóló kutatásom eredményeként.

Az „ Emlékezet határok nélkül” című projektünk záró konferenciája – melyben a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Tudományos Egyesület kutatói vettek részt – a második világháborúnak az emberek életét befolyásoló hatását mutatta be. Helytörténészek, levéltárosok, néprajzkutatók adtak számot arról, hogy milyen anyagot sikerült feltárniuk, amely egy-egy közösség, egyes családok, emberek megpróbáltatásainak bizonyítéka. Szó volt itt az orosz Málenkíj robotba hurcolt fegyverneki és érdi svábokról csakúgy, mint a szerb lágerekben raboskodó bácskai németekről. A Szovjetunióban raboskodó magyar katonák – akik egy évtized alatt hazatérhettek szülőföldjükre (1946-1958 között) – küzdelme az életben maradásért csak évtizedek múlva kerülhettek a nyilvánosság elé. Ott, a keleti fronton, vagy a nyírfák rengetegében két kapaszkodó volt: az otthonról érkező tábori postai levelezőlapon írt aggódó édesanya, kedves, barát sorai és a biblia (az ugyancsak a lágerben szenvedő sorstárs, a lelkész, pap imája). A lelket, testet tipró körülményeket volt, aki túlélte, volt, aki nem.

A kutatómunka nagyságára csak egy példát hozok. A Debreceni Hadikórházba 1946. augusztus-december között 8.600 hadifogoly érkezett, 1947 júniusában 5.646. Közülük 669 Jász-Nagykun-Szolnok megyei elcsigázott ember egészségi állapotát rögzítették. Túr-kevére 1946-1947-ben 34 hadifogoly került haza a debreceni kimutatás szerint. Egy másik lista szerint 1946-47-ben 152-en jöttek haza. A kép nagyon szomorú. És akkor még nem tudjuk a lágerekben, az úton meghalt emberek végleges sorsát. A második világháborús túrkevei emlékműre 315 hősi halott neve került.

Nem rég voltunk Romániában, a Temes megyei Végváron, ahol újabb epizódok derültek ki a gulágon szenvedő családok sorsáról. Kórizs József helytörténet-kutató pedig arról hozott hírt, hogy a magyarok közelében élő bácskai svábok milyen zaklatásoknak voltak kitéve a világháború éveiben.

Az emberveszteségek nem csupán számok, de megannyi családot érintő tragédiák. E vérzivataros években elveszett a kedves, meghalt az apa, árván maradtak a gyerekek, kiestek a családi gazdaságokat működtető, a kenyeret biztosító férfiak. Egy egész korosztály (1900-1920-as években születettek) életére kihatással volt a háború. Sajnos, ez már nem új jelenség, hiszen apáik (1870-1890-es években születettek) az első világháború részesei voltak. Ők is megjárták a harctereket, a szibériai fogolytáborokat. Róluk szól „Helytállás a hazáért, a családért. Első világháborús emlékek Jász-Nagykun-Szolnok megyéből című könyvünk. Tervezzük, hogy az 2017. február 24-én Szolnokon megtartott konferenciánk anyagát ugyancsak megjelentetjük.

A kutatási eredményeinket publikációkban, könyvekben, újságcikkekben, honlapokon tesszük közzé, előadásokat tartunk szerte az Alföldön és határainkon kívül a Bácskában, Bánátban, és más vidékek közösségeikben.


Az „Elhallgatott történelem” program keretében „A Szovjetunióba hurcolt politikai foglyok és kényszermunkások emlékéve “ alkalmából az Emlékezet határok nélkül projektünket a Gulág/Gupvi Emlékbizottság, az Emberi Erőforrások Minisztériuma támogatta.

Dr. habil. Őrsi Julianna
társadalom kutató

Kategória: Rendezvények | Címke: , , , | Megjegyzés hozzáfűzése