Kikre emlékezünk az első világháborús emlékműnél?

A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Tudományos Egyesület a projektjét 2016. február 1-2017. január 30. közötti időszakban valósította meg. A kutatás megvalósításába 14 kutatót vont be, akik tanulmányaikat határidőre elkészítették, (dr. Bagi Gábor kandidátus történészmuzeológus, Besenyi Vendel helytörténet-kutató, Bojtos Gábor történész-levéltáros, dr. Ducza Lajos helytörténet-kutató, Elek György helytörténet-kutató, dr. Farkas Kristóf PhD. muzeológus, dr. Fazekas Mihály ny. történész-muzeológus, Fodor István Ferenc helytörténetkutató, dr. Horváth László PhD. történész-muzeológus, Kovács János helytörténet-kutató, dr. Őrsi Julianna kandidátus társadalomkutató, Pató Mária múzeumpedagógus, dr. Pintér Zoltán Árpád PhD. történész-középiskolai tanár, Rideg István helytörténet-kutató). A leadott tanulmányok száma: 22. Az anyagot dr. Őrsi Julianna szerkesztette kötetbe. A könyv címe:

Helytállás a hazáért, a családért – Jászkunsági emlékek az első világháborúból
A kötet szerkezete: A kötet 5 fejezetből áll, amely a téma megoszlását is mutatja: I. Tanulmányok az első világháborúról, II. Hadifogságban, III. A háború áldozatai, IV. Katonaemlékek – narratívak, dokumentumok, V. Emlékeztetés az első világháborúra.

Az első fejezetbe került tanulmányok elsősorban a háborúnak a hátországban megnyilvánuló intézkedéseiről, eseményeiről (katonasorozás, rekvirálás, hadifogoly foglalkoztatás) szól. A háború hatása a magánéletben a család mind a gazdasági téren, mind a lelkiéletben érzékelhető volt. Ezt tükrözik a katona és a család között folyt levelezések is. A 2. fejezetet a hadifogság témának szenteltük. Az orosz hadifogságba került magyar katonák megpróbáltatásairól írnak a szerzők. A fogságba esett katonáknak az Orosz Birodalomban lágerrőllágerre hurcolása, az ottani élet- és munkakörülmények bemutatása a szereplők korabeli lejegyzései alapján történt. A dokumentumok arra is alkalmasak, hogy megvilágosítsuk azt az értelmiségi magatartásmódot, amely segítette őket és társaikat a túlélésben. A 3. fejezetben a hősi halottak téma került bemutatásra. Karcag és Jászberény a Jászkunság két központja, legnagyobb települései áldozatainak számát és nevét pontosítják a szerzők, felhasználva a korábbi forrásokat is. Tulajdonképpen ezt a fejezetet egészítik ki az Adattárban közölt névsorok, amelyek mind az öt nagykun településről 2006-ban megjelentek. A két világháború között létrehozott első világháborús emlékműveken (fotók a kötetben) szereplő neveket így kétféle módon is kiegészíti a kötet anyaga. A 4. fejezetben a háborút, az emlékeket felidéző műfajoknak engedtünk teret. Bemutatásra kerültek a Nagykunságon élő verselgető értelmiségiek alkotásai, amelyben a háborúval kapcsolatos álláspontjuk, véleményük tükröződik. A narratívak is megjelennek az irodalom közvetítésével valamint a helytörténetkutató tollából. Az 5. fejezetben annak bemutatására kerül sor, hogy 21. század elején milyen módon emlékezünk, emlékeztetünk az 1. világháború hőseire, áldozataira. Jász-Nagykun-Szolnok megyében két nagyobb szabású projekt megvalósítására került sor. A Damjanich János Múzeum az ifjúsághoz hozta közelebb a történelmi eseményt egy interaktív programsorozattal. A MNL Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár munkatársai pedig egy nagyszabású terepmunkát és gyűjtést, feldolgozást rendeztek az 1. világháborúról. Itteni írásuk a katonasírok számbavételét jelenlegi állapotát mutatja be. A világháborús kiállítások közül csak jelezzük az egyik vidéki (túrkevei) tárlatot. Ugyancsak ebbe a fejezetbe kerültek be olyan könyvrecenziók, amelyek kevésbé ismert kiadóknál jelentek meg és a helytörténeti ismereteket gazdagítják. A kötet Bevezetője azt a történelmi hátteret rajzolja fel, amelyben a jászkunsági részletek elhelyezhetők. A Zárszó pedig összegzi a könyvben leírtakat. A könyv gazdagon illusztrált. Korabeli fényképek, dokumentumok, ábrák segítik értelmezni a leírtakat. Ezen anyagok feltárása is a szerzők érdeme.

A kötet nyomdai úton B/5 formátumban 500 példányban került kiadásra 328 oldal terjedelemben. A sokszorosítást a kisújszállási nyomda végezte.

Jelenleg folyik a könyv terjesztése többféle módon: a könyveket felajánljuk az iskolai és települési könyvtáraknak, valamint könyvbemutatókat tartunk Jász-Nagykun-Szolnok megyében. A kötet anyagát feltesszük a saját honlapunkon kívül az EPA-ra is. Könyvrecenziókat, programismertetőket ugyancsak készítünk és elküldjük különböző szakmai folyóiratok, évkönyvek kiadóinak, honlap-üzemeltetőknek, városi lapoknak.

Összefoglalva azt mondhatjuk, hogy a Történelmi Emlékbizottság anyagi támogatásával megjelent könyv részleteiben is új anyaggal gazdagítja a történeti szakirodalmat. Egyúttal további (családi) dokumentumok feltárására, közzétételére ösztönöz. A könyv anyaga jól használható a közoktatásban és a közművelődésben. A nagyközönség számára pedig olyan ismereteket nyújt, amelynek beépítése a nemzettudatba fontos. Nemzeti ünnepeinkről való megemlékezéshez és az emlékezet panteonjainak ápolásához segédanyagul szolgál, cselekvésre ösztönöz.

dr. Őrsi Julianna projektvezető

Reklámok
Kategória: Kiadványok | Címke: , , , , , | Megjegyzés hozzáfűzése

Emlékülés, konferencia és emléknap Túrkevén

A véletlen úgy hozta, hogy 2017 első félévében Túrkeve két tudományos tanácskozásnak is helyt adott. Mivel mindkét összejövetel tematikájában volt egy vezérelv a közösség és a vallás, valamint a főrendezők is ugyanazok, – a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Tudományos Egyesület és a Túrkevei Kulturális Egyesület – voltak, így most egy írásban szólok róluk.

2017. április 29-én Túrkeve legöregebb épületében, a református parókián gyűltek össze mindazok, akik a reformáció ötszáz éves történetére emlékeztek. A Nagykunsági visszatekintés című emlékülésen lelkészek és társadalomkutatók tartottak előadást. A reformáció külföldi és magyar kezdeményezőire, megvalósítóira egyaránt emlékeztek Butyka Béláné és Kereszti Roland lelkészek. A Biblia szerepe a vallásos hit terjesztésében és megőrzésében dr. Ötvös László előadói és gyűjtői munkássága révén egyaránt gazdagította a megjelentek ismereteit.

A kiállítást a Templomgalériában Fodor Gusztáv lelkész nyitotta meg. A lokális egyháztörténet új eredményeinek bemutatására is sor került. Dr. P. Szalay Emőke a túrkevei egyházközség hívei által a 17-20. században adományozott úrasztali edényeket mutatta be, melynek értékesebb darabjait ma már a Tiszántúli Református Egyháztörténeti Múzeum őrzi Debrecenben. Dr. Őrsi Julianna ugyancsak több évszázadot átölelő családkutatásai révén ezúttal nagykunsági lelkészcsaládok életútjába engedett betekintést. Kőrizs József a 18. században a Bácskába kivándorolt kunságiak testvérgyülekezeteiről szólt. A debreceni alma materben képzett fiatalok mindenkor sokoldalú tudással, a közösség iránti elkötelezettséggel szolgálták gyülekezetüket. Az írói vénával megáldott lelkészek irodalmi munkásságáról szólt Rideg István. Az emlékülés után a résztvevők a Református Templom Galériájában az ez alkalommal bemutatott bibliakiállításon túl ünnepi kulturális műsort is hallhattak. Árvainé Vad Ilona versfüzérrel, Kemecsi Ferenc Ady Endre egyik „Istenes versével” köszöntötte az ünneplőket. A Túrkevei Református Egyház Énekkarának ünnepi műsora is méltó volt a rendezvényhez. Megemlítem még a fiatal túrkevei énekes előadóművész, Kállai Erzsébet sokoldalú képzettségét és tehetségét bemutató repertoárját, amelyben a legnagyobb meglepetés a „kun miatyánk” előadás dalban Kobzos Kiss Tamás feldolgozásában. Ez a köszöntő szám átvezet bennünket a másik konferenciához.

A másik konferencia 2017. május 4-5-én zajlott Túrkevén Jászkunsági évszázadok címmel. Erre a rendezvényre azok a kutatók érkeztek, akik a Jászkunság múltjának és jelenének kutatásával foglalkoznak. Immár sokadik alkalommal három évente ugyanis hol a Kiskunságban, hol a Jászságban, ezúttal a Nagykunságban gyűltek össze ezen régió kutatói, hogy bemutassák legújabb kutatási eredményeiket. Az interdiszciplináris konferencián 25 előadás hangzott el négy szekcióban, melynek a Városháza adott otthont népes közönség jelenlétében. A Rokon népek, nyelvek, kultúrák szekcióban a kunok, jászok és rokon népek középkori kulturális emlékeit mutatták be. Dr. Selmeczi László, dr. Nagy Janka Teodóra és dr. Szabó Géza a reformáció előtti keresztények vallási és közösségi kultúrájából adott ízelítőt. Dr. Bartha Júlia és dr. Bathó Edit török kulturális emlékek nyomába eredt a Jászkunságban. A népi táplálkozásban, szőlőművelésben és a földrajzi nevekben máig megőrzött kulturális elemek színesítik, némileg módosítják a törökökről tanult ismereteinket. A Történelmi léptékek szekció előadásai fél évezred történetébe engedtek bepillantást. Igen dicséretes, hogy dr. J. Ujváry Zsuzsanna a Jászkunság 16. századi életét mutatta be fennmaradt történeti források felhasználásával. Dr. Őrsi Julianna elsősorban a Nagykunság túlnépesedésének levezetését, a 18. századi bácskai kitelepülést elemezte. Dr. Bagi Gábornak mindig van új mondanivalója, ezúttal a jászkun redempciós mozgalomról szólt. Dr. Farkas Kristóf a Jászkun Kerület egyik ünnepi alkalmának szervezésébe (uralkodó-látogatás) engedett betekintést. Fiatal kutatók (dr. Sebők Balázs, dr. Pásztor István, Cseh Dániel) elsősorban a 20. század második felének gazdasági-társadalmi folyamatának Szolnok megyei jellemzőit emelték, ki. A Kulturális örökségünk szekció előadásai történeti, néprajzi, irodalmi és nyelvészeti témáknak egyaránt helyt adott. Dr. S. Kovács Ilona forráselemzése a 18. századi tanácsi tisztségviselők feladatkörét mutatta be. Bán Andrea és dr. Füvessy Anikó a nagykunsági népművészet egy-egy ágának gazdagságára hívta fel a figyelmet. Rideg István a magyar nép irodalmi értékeinek védelmében szólott. Molnár Ádám, mint könyvkiadó nyelvészeti emlékeink és kutatóink nemzetközi elismertségének növelésén fáradozik, akkor amikor megjelenteti Mándoky-Kongur István írásait angol nyelven.
A konferencia negyedik szekciója visszatért a vallás témaköréhez. Az egyház és a lokális társadalom szekció előadásai a felekezeti ökumené jegyében születtek. Dr. Bánkiné Molnár Erzsébet a Jászkun Kerület kultúrtörténetét abból a szempontból mutatta be, hogy az egyház milyen hatással volt a partikuláris jog megfogalmazásában, gyakorlásában. Dr. Bagi Gábor a felekezeti együttélés pozitív és negatív példáit sorakoztatta fel a lokális történelemből. Szakál Aurél a kiskunok templomépítési gyakorlatára hozott példát. Papp Izabella a vallást, mint közösségformáló erőt mutatta be egy jászsági falu életében. Hegedűs Krisztián a kunszentmártoni katolikus egyesületekről adott hírt. Dr. Barna Gábor egy római katolikus önszerveződés alakulását ismertette. Végezetül dr. Őrsi Julianna a magyar református egyház 20. századi megújulási mozgalmának nemzetközi összefüggéseire irányította a figyelmet.
A rendezvényhez kapcsolódott a Jászkun Történelmi Emléknap megyei ünnepsége is. ahol többek között Kovács Sándor a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Közgyűlés elnöke, Vida Tamás Túrkeve polgármestere mondott ünnepi köszöntőt. A kulturális műsor számai közül a „kun miatyánk” feldolgozás érdemel kiemelést, amely ezúttal Kun Zsuzsa tanárnő, kórusvezető előadásában hangzott el. A „kevi verbuk” táncosai – Szegő Hedvig koreográfiájával – ezúttal is színvonalas bemutatót tartottak. A Túrkevén álló Kun emlékmű megkoszorúzásával az egykori kun harcosok, személyiségek előtt hajtottak fejet önkormányzatok, kulturális intézmények és hagyományőrző csoportok jelen lévő képviselői.
Mindhárom rendezvény méltó összejövetel volt az évfordulókhoz és kiválóan bizonyította, hogy a magyar kulturális értékek feltárásának, bemutatásának és őrzésének erős bázisa a Jászkunság népe és vezetői. Ilyen lokális közösségre és annak támogatására nagy szükség van a keresztény Európában és benne Magyarországon.
A konferenciákat támogatták: EMMI Reformáció Emlékbizottság, a Nemzeti Kulturális Alap Közművelődési Kollégiuma, a Nagykun Hagyományőrző Társulás és Túrkeve Város Önkormányzata. Köszönet ezen szerveknek, hogy támogatásukkal elősegítették a rendezvények sikeres lebonyolítását.

Dr. Habil. Őrsi Julianna,

a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Tudományos Egyesület elnöke

Kategória: Rendezvények | Címke: , , , , , , , , , , , , , , , , , , , | Megjegyzés hozzáfűzése

Nagykunsági visszatekintés

Szeretettel hívunk Mindenkit a Jászkunság kutatás konferenciára és a jászkun nap programjaira.
Üdvözlettel a rendezők nevében:
dr. Örsi Julianna
Kategória: Rendezvények | Címke: | Megjegyzés hozzáfűzése

Könyvismertetés

Gánóczy Ferenc beszéde elhangzott a karcagi Györffy István Nagykun Múzeumban (2017.04.06.)

Amikor Őrsi Julianna, a könyv szerkesztője felkért annak bemutatására, a megtiszteltetés mellett örömet éreztem. Régóta gondolom ugyanis, hogy az első világháború sok százezer hazai áldozatáról és szenvedőjéről eddig méltánytalanul keveset beszéltünk. Ez egy ideje változni látszik, sőt, mondhatni egyre „divatosabb” a téma. Sok évtizednyi bűnös hallgatást viszont szinte lehetetlen bepótolni. Ahogy Elek György írja egyik kötetbéli tanulmányában: „A Hősök emléknapját 1945 után elsorvasztották…” Néha azt érezzük, hogy többet tudunk a háború hírhedt nyugati hadszínterének eseményeiről, mint a karcagi katonák sorsáról. Ez részben érthető is, hiszen sokkal jobban voltak már a korban is dokumentálva, világnyelveken alkotott sikeres könyvek és filmek tucatjai emlékeznek rájuk, és a hadisírokat méltósággal gondozzák azóta is. (Hogy utaljak Bojtos Gábor egyik megjegyzésére: valószínűleg egy francia katona sírjához sem kell machetével utat vágni.)

Nálunk ez valahogy másképpen alakult. Magyarországon először is – az erdélyi hadszínteret leszámítva – nem folytak harcok. A Pasaréten 1915-ben kiépített lövészárokrendszert még úgy nézték a látogatók, mint valami kuriózumot. Az erdélyiek 1916-os menekülésével ugyan kézzelfogható valósággá válik a háború (megrázó képet ad erről Bojtos Gábor tanulmánya), a traumatizált katonák százezrei azonban gyakran csak évek múlva térnek haza, ráadásul egy csonka országba. Elek György írásában azt olvassuk, hogy a hősök emlékének méltó ápolása már a háború alatt elkezdődött, de anyagi akadályokba ütközött, ráadásul ’45-ben befejeződött, és addig is főleg csak a trianoni határokon belülre korlátozódott. Hogy mi történt a második világháború után? Hadd idézzem az egyik veteránt a Gulyás-testvérek „Én is jártam Isonzónál” című dokumentumfilmjéből: „Mi, mikor gyerekek vótunk, vótak az öreg 48-as honvédek. Még éltek. Hát, azok nyugdíjat kaptak. Mi nem kapunk.”

Még szomorúbb a kép, ha tudjuk, hogy katonáink elképesztő hősiességgel küzdöttek, amint erre Bagi Gábor is rámutat könyvünk bevezetőjében, azután leszerelve kellett átélniük a megalázó román fosztogatást, az országcsonkítást, aztán a feledést. Vagy éppen azt, hogy „ottfelejtették” őket Szibériában… Ezért fontosak az ilyen kiadványok, mint a Helytállás a hazáért, a családért – Jászkunsági emlékek az első világháborúból —, hiszen hiányt pótolnak. Segítenek feldolgozni azt az iszonyú traumát, ami generációk óta mérgez bennünket, és segítenek elszámolni a lelkiismeretünkkel is.

És most rátérek a könyvre. Bocsátsák meg nekem, de nem lehetek rövid. Mikor először a kezembe fogtam és belelapoztam, rögtön azt éreztem, hogy szívesen fogok beszélni róla. De nem azért nem leszek rövid, mert szeretek beszélni, hanem mert igen tartalmas munkáról van szó. Ahogy Őrsi Julianna megjegyzi egy helyen: a kötet kutatói „mélyfúrásokat” végeztek. Hát ezeknek a mélyfúrásoknak a kézzelfogható eredménye van itt. Nagyon lelkesen tudnám reklámozni, de valószínűleg pont önöknek nem kell a reklám. Először is szép. Nemcsak kívülről, hanem egész kivitelezését, tördelését, gazdag illusztráció- és képanyagát tekintve is. Másodszor: bő 300 oldalon valami elképesztő mennyiségű anyagot tartalmaz, ráadásul világosan elkülönített izgalmas és releváns témákba csoportosítva. Kicsit részletezem: Bagi Gábor igényes stílusú bevezetője tág összefüggésben vizsgálja a Monarchia helyzetét, felkészültségét, gazdasági viszonyait, a haderő állapotát. Később a helytörténeti munkák tanulságait el tudjuk helyezni ebben a tág összefüggésben.

Ezután, az első részben az első világháborúról szóló tanulmányokat olvashatunk. Őrsi Julianna, Besenyi Vendel, Pintér Zoltán Árpád és Bojtos Gábor írásai izgalmas részletességükkel, képanyagukkal, statisztikáikkal szinte a múltba repítenek minket. A korabeli sajtó segítségével felidézik például, hogy a jász városok „lakossága az első hívó szóra mámoros lelkesedéssel sietett a zászló alá”. Végig kísérik a jászkun alakulatok sorsát és bemutatják a települések megpróbáltatásait és szerepvállalását is. Ezek a helytörténeti kutatások valóban alkalmat adnak az időutazásra az arra fogékony embernek, hiszen segítenek elképzelni, milyen lehetett az, amikor Karcagon olasz hadifoglyokat dolgoztattak (tudja-e vajon Marchellónk?2ó), vagy éppen jómódú asszonyokat kényszerítettek hatóságilag kapálásra a munkaerőhiány miatt, mikor meg kellett oldani a megyében 16.000 erdélyi menekült elhelyezését és ellátását. Vagy segítenek elképzelni, milyenek lehettek a néma városok a harangok beszolgáltatása után. És bepillantást engednek egy család levelezésébe, hogy az itthoniakkal száz év után is együtt aggódhassunk a fronton harcolók egészségéért.
A 2. részben Őrsi Julianna és Bojtos Gábor cikkei dolgozzák fel a hadifogság jászkunsági emlékeit. Szívmelengető érzés így, családi körben (tehát helytörténeti munkában) találkozni Kuncz Aladár Fekete kolostorának különös alakjával, Finta Gergellyel. Vagy megismerkedni Vitéz Nagy László tanító-prédikátor áldozatos tevékenységével, aki reményt adott a Távol-Keleten sínylődő foglyoknak. Vitális Pál naplójának bemutatása pedig bepillantást enged a frontharcosok és a hadifoglyok embertelen életkörülményeibe.
A kötet 3. részének három írása (egy Besenyi Vendel és kettő Elek György tollából) a háború áldozatairól közöl részletes statisztikákat. Elek György ezen belül nem csak az áldozatok előtt tiszteleg, hanem azok előtt is, akik az ő emlékezetük megőrzéséért tettek sokat. Külön öröm a mai emlékezők számára, hogy teljes terjedelmében lehozza Török Vince tiszteletes emlékkönyvét, ami kifejezetten közel hozza hozzánk a tragikus egyéni sorsokat.

A 4. rész, a Katonaemlékek – irodalmi művek, narratívak című, egy érdekes színfolt (nem mintha eddig nem lett volna színes a kötet), hiszen ezek az alkotások – Rideg István kedves kollégám szavait idézve – „ablakot nyitnak a múltra”, mégpedig stilizálva, a művészet szemüvegén keresztül. Rideg István tanár úr elfogulatlanul, biztos érzékkel jelöli ki Baja Mihály és Szentesi Tóth Kálmán helyét a magyar költészetben, Kovács János pedig tanulmányában még közelebb hozza hozzánk Kuncz Aladár és Finta Gergely valóban halhatatlan alakját. Fodor István Ferenc jászjákóhalmi katonák személyes élményeit közvetíti nekünk, Fazekas Mihály ’80-as évekbeli gyűjtése pedig (Balláné Fazekas Ilona közreadásában) méltán együtt emlegethető a Gulyás-testvérek munkájával.
Az ötödik rész címe Emlékeztetés. Bojtos Gábor, Kaposvári Gyöngyi, Pató Mária, Horváth László, Bagi Gábor, Ducza Lajos és Farkas Kristóf írásai arra emlékeztetnek – nem véletlenül használom ezt a szót -, hogy a mi feladatunk az előző nemzedékek mulasztásainak helyrehozása és az is, hogy a későbbi generációknak átörökítsük a kegyelet gyakorlatát kiadványok, kiállítások, emlékmű- és hadisír gondozások formájában. Bojtos Gábor írásából az is kiderül, hogy az utóbbi egyenesen missziós tevékenység.

A kötet végén található Adattár dicséretes módon a nagykunsági települések eddig feltárt veszteséglistáját tartalmazza.

Végezetül egy nagyon fontos jelenségre hívnám fel a figyelmet. Jelesül arra, hogy a Helytállás a hazáért, a családért egy rendkívül korszerű könyv. Egy-két évtizeddel ezelőtt még az volt az általános vélekedés, hogy az átfogó, nagy lélegzetvételű történeti munkák képviselik a színvonalat. Ma már tudjuk, hogy a történelmi események lelkét, mélységét a mikrotörténeti munkák nem kevésbé ragadják meg. Azt is tudjuk, és például jelen könyv forgatása közben is világosan érezzük, hogy a történettudomány nem csak a Jacques Le Goffokra és a Romsics Ignácokra tartozik, hiszen a helytörténészi munkák eredményeképpen saját magunkat is érintettnek tekintjük, és ez – amellett, hogy felemelő érzés -, talán a történettudomány legfontosabb feladata.

 

Kategória: Egyéb | Címke: , , , , , , , , , , , , , , , | Megjegyzés hozzáfűzése

A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Tudományos Egyesület munkaterve 2017. évre

Ebben az évben több kiemelt feladat teljesítése a legfontosabb cél:

1.) A Jászkunság évkönyv megjelentetése; 2.) Konferenciák szervezése és lebonyolítása (reformációs emlékülés, Jászkunság kutatása konferencia, tudománynapi tanácskozás megszervezése, lebonyolítása); 3.) Könyvkiadás teljesítése; 4.) Támogatott projektek megvalósítása

1.) Könyvkiadási terveink:

– A Jászkunság évkönyv 5. kötetének kiadása
– Emlékezet határok nélkül című könyv kiadása (Túrkevei Kulturális Egyesülettel közösen),
– Konferencia programfüzetek megjelentetése,
– Pályázatok készítése, benyújtása a könyvkiadási programokhoz.

2.) Kutatás – előadás – publikáció

– A Gulág-kutatás keretében ebben az évben a feldolgozás szakaszába érkezett. Februárban konferenciát rendezünk „Emlékezet határok nélkül” címmel, amely anyagból könyvet is készítünk.
– A nagykunsági kutatók néprajzi gyűjtés, könyvészeti és levéltári kutatásokat folytatnak a Nagykunság monográfiához. Többen bekapcsolódnak az idén is a diákok kutatótábori munkájába (előadást tartunk, kutatási segédanyagot készítünk, részt veszünk terepmunkán Túrkevén és Karcagon).
– Tagjaink továbbra is kihasználják a konferenciák kínálta előadási lehetőségeket, amelyekből később tanulmányokat írnak.

3.) Rendezvények

– Ebben az évben esedékes a Jászkunság kutatása interdiszciplináris konferencia, amelyet az idén Túrkevén tartunk május 4-5-én.
– A Reformáció-emlékünnepségeken főleg a Nagykunságban, aki tud, részt vesz Túrkevén a helyi egyházzal és a Túrkevei Kulturális Egyesülettel karöltve egy emlékülést szervezünk áprilisra.
– Tudománynapi konferenciánkat Kunmadarason tervezzük november elejére.

4.) Könyvbemutatók szervezése

Tervezett helyszínek: Szolnok, Budapest, Debrecen, Jászberény, Karcag, Kisújszállás, Kunhegyes, Kunmadaras, Túrkeve) egész évben folyik (7 alkalom). A bemutatott könyvek: Jászkunság évkönyv 5., Palástban, Helytállás a hazáért, a családért, Emlékezet határok nélkül. Partnerszervezetek: Túrkevei Kulturális Egyesület, könyvtárak, egyházak, múzeumok.

5.) Részt veszünk a jászkun nap megyei és Hármas Kerületi, városi rendezvényein, a Kapitányi Tanács ülésén (meghívás esetén) stb.

6.) Szervezetépítés

– Továbbra is célunk a fiatalok bevonása az egyesület munkájába.
– Igénybe vesszük önkéntes munkások segítségét is.
– Anyagi háttér megteremtése elsősorban programjaink lebonyolításához pályázatok útján valósul meg. Működésünkre mindössze a tagdíjakból befolyt összeg áll rendelkezésünkre, amely nem kis gondot okoz.
– Megkísérelünk közművelődési megállapodást kötni a megyei önkormányzattal.

7.) Pr- munka, menedzselés

– Kapcsolatépítés önkormányzatokkal, a sajtóval stb. folyamatos.
– 2017-ben nagyobb energiát fordítunk az egyesület honlapjának működtetésére.
írásával történik. Terjesztői hálózatunk továbbra is szűkös és nehézkesen működik. A könyvek szállítása a könyvtárakba, egyéb közintézményekbe személyesen, tömegközlekedéssel valósul meg, mert postázásra, szállításra nincs pénzünk.

Összességében 2017-ben sok feladata lesz a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Tudományos Egyesületnek, amelyhez nagy szellemi kapacitásra, munkaerőre és nyertes pályázatokra, támogatásokra lesz szükség.

dr. habil. Őrsi Julianna
egyesületi elnök

Kategória: Munkatervek | Címke: , , | Megjegyzés hozzáfűzése

Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Tudományos Egyesület 2016. évi beszámolója

A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Tudományos Egyesület beszámolója a 2016. évi munkáról

Ebben az évben négy kiemelt feladat teljesítése volt a legfontosabb cél: a.) A Jászkunság évkönyv megjelentetése; b.) Tudománynapi tanácskozás megszervezése, lebonyolítása. 3. Könyvkiadás teljesítése, 4.) Támogatott projektek megvalósítása.

1.) Könyvkiadási terveinket maradéktalanul tejesítettük, azaz:
– a Jászkunság évkönyv 4. kötetének kiadása,
– a Palástban című könyv kiadása,
– a konferencia programfüzet megjelentetése támogatásokkal sikerült. Támogatóink voltak: Nemzeti Kulturális Alap, Emberi Erőforrások Minisztériuma, Reformáció Emlékbizottság, Abádszalók Város Önkormányzata, Nagykun Hagyományőrző Társulás, Alföldkutatásért Alapítvány, Túrkevei Kulturális Egyesület.

2.) Kutatás – előadás – publikáció
– Támogatások hiánya miatt az idén a tagok csak önerejükhöz mérten tudtak kutatásokat végezni. Őrsi Julianna BAZ megyében is volt terepmunkán.
– Dr. Őrsi Julianna a Partiumban (Végvár), a Fekete-Körös völgyében, a Bácskában végzett kutatást Gulag pályázati vállalással. A Gulág kutatás a tervezett ütemben folyt. A februári konferenciát is előkészítettük.
– A nagykunsági kutatók főleg könyvészeti és levéltári kutatásokat folytattak a Nagykunság monográfiához. Többen bekapcsolódtunk a diákok kutatótábori munkájába (előadást tartottunk, kutatási segédanyagot készítettünk, részt vettünk terepmunkán Túrkevén és Kunmadarason.
tanulmányokat írnak. Az aktívabb tagok 2016-ban több hazai és nemzetközi konferencián tartottak előadást (Hajnal István Kör – Gödöllő, Szegedi Egyetem, Doktorok Kollégiuma – Budapest, Tudomány nap – Abádszalók, Damjanich János Múzeum -Szolnok).
– Új színfolt, hogy a szociális tevékenységgel foglalkozók részére rendezett konferencián is kértek tőlünk előadást a családdal kapcsolatban (Budapest, Szolnok).

3.) Rendezvények
– Tudománynapi konferenciánkat Abádszalókon tartottuk „Kulturális értékek Jász-Nagykun-Szolnok megyében” címmel november 4-én. 10 előadó előadását hallgatta meg a közönség. A konferencián bemutattuk a Györffy István vándorkiállításunkat. Igen hasznos volt a helyi Faluház (A világ népviseletes babái kiállítás) megtekintése is.

– Könyvbemutatók szervezése (Szolnok, Jászberény, Karcag, Budapest, Püspökladány, Túrkeve) egész évben folyt (7 alkalom). A bemutatott könyvek: Jászkunság évkönyv 4., Jászkunság tudósai, Parasztvilág, A puszta utolsó krónikása, Kötődés). Nagy számú közönség érdeklődött a rendezvények iránt.
– Többen részt vettünk a jászkun nap rendezvényein Jászberényben és Túrkevén.

4.) Szervezetépítés
– Célul tűztük ki új tagok bevonását, elsősorban az ifjú korosztályt megnyerve. Ez a kezdeményezés részben sikerült.
– Anyagi háttér megteremtése elsősorban programjaink lebonyolításához pályázatok útján valósult meg. Működésünkre mindössze a tagdíjakból befolyt összeg áll rendelkezésünkre, amely nem kis gondot okoz.

5.) Pr. munka, menedzselés
– Kapcsolatépítés önkormányzatokkal, a sajtóval stb. folyamatos.
írásával történik. 2016-ban elkészült a Jászkunság folyóirat valamennyi (55 évfolyam) számának digitalizálása. A bemutatóra 2016. október 4-én Szolnokon került sor. Nagy munkát végzett benne Károly Nóra, amelyért köszönet illeti.
– Terjesztői hálózatunk továbbra is szűkös és nehézkesen működik. A könyvek szállítása a könyvtárakba, egyéb közintézményekbe személyesen, tömegközlekedéssel valósul meg. Megnehezült a helyzetünk az NKA könyvkiadás pályázat új feltétele (20 megyei könyvtárba eljutatni a kiadott új könyvet) miatt. Költséget nem rendelhetünk hozzá, az érintett könyvtárak visszaigazolása nehézkesen megy.
Összességében 2016-ban is eredményes évet zárt a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Tudományos Egyesület.

Szolnok, 2017. április 5.

dr. habil. Őrsi Julianna
egyesületi elnök

Kategória: Beszámolók | Címke: , | Megjegyzés hozzáfűzése

Könyvismertetés

Oly korban élünk, amikor a világ fejlődésének legfontosabb mértéke a termelés és az azt meghatározó technikai fejlődés. Minden eredményt globálisan, világméretekben szemlélünk. Kevesebb figyelmet fordítunk az egyes emberre, az őt körülvevő kis közösségre, jóllehet az anyagi javak előállítása is az ember, a társadalom létfenntartását biztosítja. Jelen könyvünk a cselekvő embert állítja középpontba... ” A Palástban című kötet szerkesztőjének Őrsi Juliannának bevezető gondolataiból merítettem az idézetet. A tömegesedés, az egyéniség elmosódásának, az egyén tömegbe olvasztásának korát éljük. Ezért fontos különösképp akár a jelenkori, akár az előttünk élő nemzedékek kiemelkedő, vagy „csak” önmagát megtartó, saját és közösségei értékeihez bármi áron hű individuumok felmutatása. A szerkesztő és a tizenkét szerző ennek a nemes célnak jegyében gondolkodott és cselekedett a huszonkét tanulmányt, több mint százhúsz fotót és számos szemelvényt tartalmazó kötet megalkotásakor, amely a reformáció 500. évfordulója alkalmából látott napvilágot. A kötet alapgondolata, vezérfonala és célja a különböző történelmi sorsfordulókban tanúsított példamutató lelkészi magatartások bemutatása.

A tanulmánykötet három tematikus részre tagolódik. Első részében azokat a – különböző korokban élt lelkészek és a református egyház gyülekezeti életéhez kötődő – momentumokat mutatják be a szerzők, amelyekben a lelkipásztorok és az általuk vezetett közösségek a történelem sorsfordító időiben is törekedtek az általuk vallott és képviselt értékek megőrzésére, illetve új értékek megteremtését tűzték célul. Mindkét törekvésre kiváló példát hoz a szerkesztő Őrsi Julianna egy-egy tanulmánya. A szerző a kötet első tanulmányában különböző korokban (17-20. század) élt lelkészek egyházi és közéleti tevékenységének bemutatásával világít rá az örökölt és szerzett értékek megőrzésének fontosságára, s arra, hogy ez az életre szóló súlyos vállalás nem csupán az akkor jelen kornak, hanem a jövőnek is fontos és értékes üzenet. A szerző másik tanulmánya elsősorban az értékteremtésre fókuszál. A Debreceni Kollégium 18. és 19. századbeli diákjai feljegyzéseinek (Mindenes Gyűjtemények) ismertetésén keresztül hoz az értékteremtésre nem csak egyház-, de kultúrtörténeti értékű, és a laikus olvasó számára is megragadó példákat. E mellett az olvasó betekintést nyer a Debreceni Kollégiumnak a magyar kulturális életben betöltött központi szerepére, s arra, hogy az intézmény megalakulásától kezdően példaértékűen kapcsolódott Európa kulturális életéhez. Az értékmegőrzésre ugyancsak kitűnő példa P. Szalay Emőke tanulmánya, amelyben a szerző bemutatja, hogy az 1700-as évek végén Vajdaságba települő nagykunsági reformátusok úrasztali edényeiket magukkal vitték egy számukra ismeretlen világba.

Dienes Erzsébet a 17-18. századi kunhegyesi anyakönyvek vizsgálatának tapasztalataiból merít. A kunhegyesi anyakönyvekből kiemelt példák rámutatnak a lokális közösség társadalmi rétegződésére, a közösség által írva vagy íratlanul fontosnak tartott szabályokra, a temetési szertartások rendjére, sőt, a kor sajátos betegségeire és azok megoldási módjaira is. Elek György két tanulmánya két karcagi lelkipásztor életútját követi nyomon gazdag forrásanyagra támaszkodva. Madarász Imre és Török Vince hitéleti tevékenységükön túl aktív szereplői voltak Karcag város társadalmi életének. Alkotó munkájuk közös vonása -félszázados időbeli eltéréssel – a kultúra és az oktatás előrevitele. Míg Török Vince tevékenysége szűkebb pátriájához kapcsolódott, előde bekapcsolódott a politika országos keringésébe is. Érdekes irodalomtörténeti és politikai csemege – ezen túlmutatóan pedig a közösséghez való hűség, a közösség érdekében való fáradhatatlan tevékenység elismerése – hogy a 19. századvégi országgyűlési képviselő választáson Madarász Imre meg tudta tartani mandátumát a körzetben ugyancsak induló ünnepelt írófejedelemmel, Jókai Mórral szemben.

A kötet második részében főként olyan lelkészekről olvashatunk, akik a kultúra és a művészet terén jeleskedtek. Ez a törekvés azonban nem öncélú volt, mint általában a műkedvelő festés, írogatás. Közös valamennyiük sorsában és törekvésében, hogy olyan időkben képviseltek alkotói magatartást, amikor a politikai-társadalmi környezet ezt megnehezítette, sőt, olykor szankcionálta. Rideg István írása Baja Mihály lelkész irodalmi tevékenységét gazdagon illusztrálva mutatja be. Baja Mihály az első világháború évei alatt (1913-1921) Túrkevén szolgált, ezt megelőzően az USA-ban élt, ahol több református gyülekezetet is életre hívott. Úgy itthon, mint külföldön vallási és szépirodalmi tevékenységet is folytatott. Dienes Erzsébet a Kunhegyesről Kisújszállásra kerülő Török Imre irodalmi munkásságát méltatja két tanulmányban is. Fazekas Mihály Pap Béla karcagi lelkipásztornak állít emléket, akit a második világháborút követően egyházhűsége miatt zaklattak. Koncepciós perben hozott ítélete letöltése után visszahelyezték a szolgálatba, azonban rövid idővel szabadulását követően rejtélyes, máig nem tisztázott körülmények között eltűnt. Ugyancsak tragikusan alakult az Őrsi Julianna által bemutatott kisújszállási tudós lelkész, dr. Sipos István életútja. A szó szoros értelmében nem mondhatjuk mártírnak, individuális értelemben annál inkább. Ő volt az első magyar, aki a „princetoni egyetem polgára” címet megkapta, több európai egyetemen megfordult, tudományos fokozatokat szerzett, s elmélyedt a keleti nyelvek tanulmányozásában. Tudása és elhivatottsága révén szerzett tekintélye ellenére a Horthy korszakban szociális érzékenysége miatt, a második világháborút követő fordulat éveiben papi tevékenységéért meghurcolták, bebörtönözték, többször is internálták, kisújszállási szolgálatából elbocsátották. Kormos László kunmadarasi, második világháborús frontot megjárt nagy műveltségű, Kunmadaras történetét megíró lelkipásztor életútját és munkásságát Ötvös László egyháztörténész, Csávás Sándor nagykunsági egyházmegyei titkár, törökszentmiklósi gyülekezeti lelkipásztor sokoldalú érdeklődését, irodalmi és szociális munkásságának főbb állomásait Őrsi Julianna, míg a kunhegyesi Fabó Zsigmond lelkész életének állomásait Víg Márta, Zsoldos István kisújszállási lelkész helytörténeti munkásságát Gulyás Sándor foglalta össze egy-egy, gazdag forrásanyagra támaszkodó tanulmányban.

A kötet harmadik, egyben záró fejezetét Őrsi Julianna, Hermán M. János és Korsós Tünde összesen hat tanulmánya jegyzi. A szerzők azoknak a lelkipásztoroknak a tevékenységét mutatják be, akik hazájuktól elszakadva őrizték meg magyarságukat és hitüket, példát adva az otthonuktól elszakított – hadifogoly-táborokba hurcolt – és a szórványba került magyarságnak. Az Őrsi Julianna által bemutatott Nagy László karcagi tanítóból vált egy távol-keleti hadifogoly táborban prédikátorrá, ahol bibliaköröket szervezve erősítette a frontot megjárt, sokat szenvedett foglyok élniakarását. Ugyancsak Őrsi Julianna követi nyomon egy Túrkevéről eredő lelkész dinasztia, a Harsányiak életútját, akik az USA-ban, egyik rokonuk a dél-amerikai országokban is végeztek missziós tevékenységet, alapítottak gyülekezeteket a szórvány magyarság részére. Szintén Őrsi Julianna jegyzi egy nagykunsági eredetű, de Érmeiléken szolgáló lelkész család – a Tőkés família – életútját leíró tanulmányt. E szálhoz kötődik Hermán M. János írása Tőkés Béla végvári lelkipásztor életéről és munkásságáról, elsősorban Tőkés Béla önéletrajzi feljegyzéseit és a korabeli végvári anyakönyvet használva forrásul. Hermán M. János másik tanulmánya az 1958-ban Szamosújváron kivégzett Sass Kálmánnak állít emléket a családtagok – elsősorban a feleség – feljegyzésein, naplórészletein keresztül. Korsós Tünde édesapjáról, Kiss Antalról nagykunsági gyökerű, de a Vajdaságba elszármazott nagykunok lelkipász-toráról emlékezik meg, aki kolozsvári egyetemi tanulmányai befejezésétől nyugdíjba vonulásáig szolgálta a vajdasági magyar református gyülekezeteket.

A Palástban című kötet egyházi emberekről, a református egyház kebelében szerveződött közösségekről, mindennapjaikról és a mindennapokból kiemelkedő személyiségek tetteiről szól. Mégsem vallás- vagy egyháztörténeti munkát tart kezében az olvasó. A kötet szerzői – néprajzkutatók, lelkészek, tanárok és könyvtárosok – egyházi személyiségek példáján keresztül mutatják fel az általános emberi nagyságot. A kötet a Nagykunságról elszármazó, vagy épp a Nagykunságra települő és ott szolgáló lelkészek életútját és munkásságát mutatja be. Mégsem „provinciális” ez a kötet – mert, amint a bemutatott sorsok is jól tükrözik, az emberi helytállás, a sorsfordító időkben való tettre készség, a saját elvekhez, a hithez és a választott közösséghez való hűség átível falvakon, nagyvárosokon és tengereken. Ez a kötet hozzájárul ahhoz, hogy a környezetükben ismert és elismert, emberségükkel, tudásukkal és hitükkel példát mutató lelkészek ismertsége és elismertsége túllépjen szűkebb pátriájukon és hivatási kereteiken. És a példamutatáson túl alázatra is tanítson mindannyiunkat.

Szendrei Eszter

Kategória: Kiadványok | Címke: , , , | Megjegyzés hozzáfűzése